2011. szeptember 30., péntek

2. rész

... ami arról szól, hogy az 1. folytatódik. Tegnap nem írtam, mert éppen be voltam rúgva. Most biztos valami vicces részeges sztorit várnátok, de nem történt semmi ilyesmi: én részegen is teljesen normális vagyok. Azzal, hogy külön kiemeltem, hogy tegnap nem írtam, biztos sikerült valakivel elhitetnem, hogy az a célom, hogy mindennap írjak majd. Pedig ez nem így lesz. Sajnos jobb dolgom is van ennél: mint már mondtam, egyetemista vagyok. Ilyen szar dolgokról kell majd írogatnom, mint az egyetemistáknak általában. Most is csak azért írok ide, mert a WOW accountomon épp nincs pénz, a következő South Park rész meg még csak következik, de nem most van, a Barátok Köztöt meg csak az olyan gyíkok nézik, mint Te, kedves olvasó. Igen, én oltalak téged, aki kocka vagyok. Kíváncsi vagy miért? Azért mert a gépem előtt ülök és neked meg fogalmad sincs arról hogy ki vagyok én, úgyhogy úgy oltok mindenkit ahogy a kibebaszott kedvem tartja.
Még mindig olvasod? És közben arra gondolsz, hogy nekem nincs ki mind a 4 kerekem. Mint mondtam, csak azért írom ezt, mert nincs jobb dolgom, viszont olvasni biztos hogy nem olvasnék ilyen szennyet, annyi eszem azért még van hogy ezek után abbahagyjam.
Akik még olvassák, azoknak lehet, hogy ugyanolyan elbaszott humorérzéke van mint nekem, úgyhogy itt van nektek egy egyáltalán nem eredeti, ellenben közepesen szar vicc:

Megy az erdész az erdőben és kiabálást hall.
-Segítség!!!
Odasiet, hát látja, hogy egy krapek meztelenül van a fához kötözve.
-Segítsen erdész úr! Két buzi erre járt, megkötöztek és megerőszakoltak!
Erre az erdész letolja a gatyáját:
-Hát öcsém, ma nincs szerencséd!!!

Ma egész nap dolgoztam, úgyhogy hullafáradt vagyok. Csütörtökön és pénteken  munkába járok. Igazán járhatnék még egy napot, ha nem lenne olyan elbaszott az órarendem, hogy hiába van csak 4 órám egy nap, mégis bent kell lennem 9-től fél 8-ig.

Most pedig arról kell írnom, hogy elment az egyetemről az egyik legjobb barátom, és már soha a büdös életben nem fogom többet látni. Biztos lehetne találkozókat szervezni, de az energiába kerülne. Amúgy lassan úgyis megszakad köztünk a kapcsolat, mert aki Amerikába ment, az szarik azokra, akik Magyarországon maradtak, engem meg szintén nem érdekel, hogy mi van azokkal akik ott kint vannak. Kezdődik a valóvilág, úgyhogy elmentem, cs.

2011. szeptember 28., szerda

Me' mér ne

Először is szeretném üzenni annak a csövesnek az Astoriánál, aki beszólt nekem valamit amit nem hallottam, miután nem akartam neki tüzet adni, hogy basszon fossal.
Ez volt az a dolog amit a legfontosabbnak tartottam, most pedig jöhet a bemutatkozás - én vagyok az aki ezt a blogot fogja írni - ennyi elég is.
Ez a blog írósdi dolog azért szar, mert állandóan ezen az elbaszott politikán jár az eszem, de arról meg csak nem írhatok a blogomban. Épp ezért az unalmas hétköznapjaimról fogok írni, esetleg megfűszerezve részegesen érthetetlen analógiákkal, amik általában csak a szerző szerint poénosak.
Sajnos most még ilyen olcsó poénok sem jutnak eszembe, de akinek nincs jobb dolga, az olvassa csak ezt a szennyet. Mostanra talán már észrevette a kedves olvasó, hogy x soron át (nem tudom, ez hogy fog megjelenni) írtam a semmiről: semmi újat nem nyújtottam, se rólam nem derült ki semmi, sem arról, amiről írni fogok. A másik dolog, amit észrevehettetek (ugye nem baj, ha t/2-ben tegezlek titeket?), az hogy nem tudom kulturáltan kifejezni a nemtetszésemet. Még igénytelenebbé teszi az írásomat az a tény, hogy a szókincsem nem elég hogy trágár, de szegényes is, úgyhogy valószínűleg állandóan ugyanazokat a káromkodásokat fogom használni. A "baz+", a "kurva" és a "szar"-nál kb. ki is merül a fegyvertáram. Ennek az egyetlen előnye az, hogy minél többször írom le ezeket, annál inkább fogom őket én magam is unni, és talán szép lassan le is szokok a használatukról. (Ez elég valószínűtlen)
Amúgy elárulom, hogy semmi kedvem ezt a szart írni, de így apával el tudom hitetni, hogy tanulok. Egyetemista vagyok, és egy szállodában lakok apámmal. Leszarom hogy mit gondoltok erről. Saját döntésem volt, hogy ne koliba menjek. Most viszont apa elaludt, úgyhogy már nem is kell beadandó írást tettetnem - magyarul mára búcsúzom.
Amúgy én is őszintén remélem, hogy legközelebb valami értelmesről is fogok írni.

Viszontlátásra